Nagypéntek V. „Én Istenem, miért hagytál el?”

Introitus: Zsoltár 22.

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. 28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

Hosszú utat tettünk meg a Golgotáig, szenvedésektől, meghasonlásoktól teli volt ez az út ami elvezetett Fiad keresztjéig. A magányos éjszakán, amikor Fiad szenvedett, mi elhagytuk Őt, nem enyhítettük fájdalmát, nem imádkoztunk érte, hanem inkább elárultunk 30 vértől áztatott ezüstért. Amikor ítélkezni kellett, ott voltunk a háborgó tömegben és elégedetten feszítsd meg-et kiáltottunk, pedig választhattunk volna az Igaz Ember és egy rabló között, és mi rosszul választottunk. Ki kellett volna állnunk az igazság mellett és Fiad mellett, de mi háromszor is megtagadtunk Őt, mintha idegen volna számunkra. Kényelmesebb volt azt mondani nem ismerjük ezt az embert. És most itt állunk magányosan kereszted, halálod előtt. Üresen, békétlen, nyugtalan lélekkel, bűneinkkel, saját keresztjeinkkel. Szeretnénk megváltani önmagunkat, keressük testünkön a szegek helyét, fejünkön súlyos töviskoronád, de nem találunk semmit, mert a megváltást nem mi végeztük el önmagunkon, hanem Szent Fiad vére váltotta meg a világot. Amíg mi életünkkel, félelmeinkkel, kiábrándultságainkkal, nyerészkedéseinkkel, becsvágyunkkal vagy gőgös indulatinkkal voltunk elfoglalva, Jézus meghalt értünk és ezáltal üdvösségünket munkálta. Urunk, kérünk bocsáss meg nekünk, kérünk nézd el, hogy oly sokszor elbuktunk, hogy eltávolodtunk Tőled és a nehézségek között magadra hagytunk. Szabadíts meg félelmeinktől és Fiad drága, szent vére mosson meg bennünket, tisztítsa meg szívünk – lelkünk, hogy kereszted előtt alázattal és őszinte bűnbánattal térdet hajtva tegyük eléd egész, megterhelt életünket.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (Jn 14, 27)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 2Korinthus 5, (14 – 18) 19 – 21.

Evangélium: János evangéliuma 19, 16 – 30. (Jézus megfeszítése)

Az igehirdetés alapigéje: Máté evangéliuma 26, 69 – 75.

„Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: ,,Te is a galileai Jézussal voltál.” 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: ,,Nem tudom, mit beszélsz.” 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: ,,Ez a názáreti Jézussal volt.” 72 Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: ,,Nem ismerem azt az embert.” 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: ,,Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad.” 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: ,,Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”

Close Menu