Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap V. „Halld meg Uram, hívó hangomat!”

Introitus: Zsoltár. 27, 7 – 11.

„Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! – szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! 9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

Hozzád kiálltunk és téged hívunk segítségül, mert számtalan okunk van, hogy lelkünk legmélyéről felszakadjon a kiálltás: a kétségbeesés, a félelmek, betegségeink, dühünk és máshoz nincs, akihez menekülhetnénk. De látod, hogy amíg életünk jó mederben halad és elkerülik azt a gondok, a megpróbáltatások, elfeledkezünk rólad, elfeledünk neked hálát adni és köszönetet mondani minden lehetőségért és minden szeretetteljes atyai gondoskodásért. Amikor viszont már baj van, amikor elveszítünk minden kapaszkodót és csak egy lépés választ el a szakadékba zuhanástól, akkor kétségbeesetten menekülünk hozzád vissza segítségért, szabadításért a nyomorúságból. Igazságtalanság ez veled szemben, hiszen ahogyan az emberek szeretetét, jóságát gyakran kihasználjuk, veled is ezt tennénk. Ezért kérünk nézd el gyarlóságainkat, ne ítélj meg bűneink miatt, hiszen engedetlen gyermekeid vagyunk, hitben gyengék, az istenfélelemben erőtlenek, a veled való életben álszentek, kétszínűek. Urunk kérünk hallgasd meg mégis halk szavunkat, ne fordulj el tőlünk, hiszen a Te szabadításod nélkül elveszünk, semmivé válunk, felőrlődünk saját világunk terhei, beteges, érzéketlen és kegyetlen elvárásai alatt. Add a Te Szentlelked erejét, hogy az gyújtson elménkben világosságot és vezessen vissza Hozzád. Az Úr Jézus szeretetéért kérünk…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki Őt segítségül hívja.” (Rm 10, 12)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Efézus 3, 14 – 21.

Evangélium: János evangéliuma 16, 5 – 15 (A Szentlélek elvezet a teljes igazságra)

Az igehirdetés alapigéje: Efézus 3, 17 – 19.

„A Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.”

Close Menu