Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap V. „Áldott legyen az Isten, mert nem utasította el imádságomat”

Introitus: Zsoltár. 95, 1 – 7.

„Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! 2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! 3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. 4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. 5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. 6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

A zsoltárossal együtt kiálltunk Hozzád és kérünk halld meg sokszor halk, erőtlen, bizonytalan hangunkat. Imádkozunk Hozzád Uram, de legtöbbször éppen mi magunk hiányzunk imádságainkból, és ezek csupán személytelen formaságnak, jól betanult szövegnek tűnnek, rutinná válnak. Nem ritkán hiányzik imádságainkból a tartalom, a Lélek is. A Veled való közösségben és a világban is elveszünk a formalitásokban, inkább azt nézzük, hogy az emberek mit várnak el tőlünk és nem azt, hogy Neked tetszően éljünk és cselekedjünk. Saját magunk érdemeivel kérkedünk, azokkal dicsekszünk és nem a Te ajándékaiddal, nem hitünk erejével. Az emberektől várunk elismerést és nem Tőled. Hiszen előtted nincs mivel dicsekednünk, csupán csak bűneinkkel. Kérünk téged küldd reánk Lelkednek erejét, világosságát, hogy észrevegyük, mi az igazán lényeges, mi a jó és a rossz, mi által válik tartalmassá az életünk. Add ajkainkra a Te szavaidat, hogy a Veled való beszélgetésünk ne sablonos monológ legyen, hanem szívből jövő, őszinte párbeszéd. Az Úr Jézus szeretetéért kérünk…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha teljes szívvel kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer 29, 12-13)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1Timóteus 2, 1 – 6.

Evangélium: Lukács evangéliuma 11, 1 – 13.(Jézus imádkozni tanit)

Az igehirdetés alapigéje: Dániel 9, 4 – 7. 16 – 18.

„Imádkoztam Istenemhez, az ÚRhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez.

Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak. 17 Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk!”

Close Menu