Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap V. „Énekeljetek az Úrnak új éneket”

Introitus: Zsoltár 98.

„Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. 2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. 3 Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. 4 Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! 5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! 6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

Az egész teremtettség, egyházad és a Te egész gyülekezeted neked köszönhetően, a Te kegyelmedből, a Te atyai szeretetedből és gondoskodásodból él ezen a földön és ezért Te jogosan várod el, hogy hálával dicsőségedet énekelje. De mi Urunk csupáncsak panaszunkat, a gondokat, a bajokat, a terheket, az elégedetlenkedéseket hozzuk eléd. Magunkba zárkózunk, megfáradtan, kedvetlenül és gondterhelten élünk, ezért elfeledünk tiszta szívből neked énekelni. Hiányzik éltünkből a lendület, az öröm, a hálaadást pedig felváltja a zokszó és a megkeseredett végnélküli panaszkodás. Ez a megkeseredés, testi szellemi kiégés a bűn hatalmának és rontásának ereje rajtunk, ami egyre messzebre sodor bennünket Tőled és elfeledteti velünk a Te szabadításodnak és az új ember felöltésének örömét. Bűneinkkel pedig fájdalmat és szomorúságot okozunk nemcsak önmagunknak, hanem embertársainknak is, de legfőképp Atyai szívednek. Kérünk, szabadíts meg vétkeinktől, hibáinktól és add nekünk az új életnek örömét, add meg az erőt, a kedvet, hogy új énekkel tudjunk énekelni Neked, magasztalni a Te szent neved. Az Úr Jézus szeretetéért kérünk.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Jó dolog az Urat dicsérni és éneket zengeni a te nevednek, ó felséges!” (Zsolt 92, 2)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Kolossé 3, 12 – 17.

Evangélium: Lukács evangéliuma 19, 37 – 40. (Jézus bevonul Jeruzsálembe)

Az igehirdetés alapigéje: Jelenések könyve 15, 1 – 4.

És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. 2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: ,,Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: 4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid”. 5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, 6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. 7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany poharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.”

Close Menu