Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap V. „Az Úr szeretetével tele a föld.”

Introitus: Zsoltár 23.

„Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk!

Alázattal ismerjük be előtted, hogy nagyon sokszor tévelygünk a világban, nagyon sokszor nem tudjuk kit vagy mit kövessünk, és legtöbbször csupán önmagunkra figyelünk, magunkra vagyunk utalva, mert nincs, aki segítsen, nincs, aki megvédjen bennünket. Te atyai szeretetedből elküldted hozzánk a Te Fiad, a jó és igaz Pásztort, a tökéletes és egészséges példaképet, hogy vezessen bennünket, felelősséggel gondoskodjon rólunk, megóvjon a tévelygésektől, vigyázzon ránk. Azonban mi mégis elfordulunk ettől a kegyelemtől, nyájadnak engedetlen bárányainak bizonyulunk, akik inkább választjuk az elszakadást, a közösség nélküli elidegenedett életet. Gyakran szem elől tévesztjük Pásztorunkat, tekintetünket elvonják más földi dolgok, amiket úgy érezzük fontosabbak nekünk, mint a Te Fiadra való figyelés. Csupán csak önmagunkra figyelünk, sajátmagunk kényelmére, jólétére. Ennek érdekében pedig hamarabb bízunk a világi hatalmak megváltó erejének illúziójában, mint a Te hatalmadban. Urunk, Te ismersz minket, tudod azt, hogy melyek a hibáink, fogyatékosságaink, melyek azok a bűnök, amelyek sorvasztanak kívül – belül. Kérünk, ne ítélj meg bennünket ezek miatt, ne engedj elveszni, hanem keresd meg tévelygő lelkünket, vezess vissza a Te nyájadba, hogy így tapasztaljuk meg, milyen nagy a Te kegyelmed és gondoskodó szereteted.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Jézus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (Jn 11, 25)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 1Péter 2, 21b – 25.

Evangélium: János evangéliuma 10, 11 – 16 (27 – 30). (A jó pásztor)

Az igehirdetés alapigéje: Ezékiel 34, 1 – 6. 10 – 16.

„Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2 Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? 3 A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! 4 A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 5 Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. 6 Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. 14 Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”

Close Menu