Gyülekezeti Központ

 


"Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten!" (Zsolt 48, 10)


Ünnepi beszéd a besztercei evangélikus – lutheránus Gyülekezeti Központ és Közösségi Ház alapkőletételének alkalmából

2012. június 16.

Tisztelt jelenlévők, keresztyén testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

– Szeretettel köszöntöm gyülekezetünk nevében tisztelt Avram George urat, Beszterce város alpolgármesterét és köszönöm, hogy megtisztelt jelenlétével. Gratulálunk neki a helyhatósági választásokon elért eredményekért és Isten áldását kérem munkájára és tervei megvalósítására.

– Nagy szeretettel köszöntöm Főtiszteletű Adorjáni Dezső Zoltánt, a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház püspökét, nagytiszteletű Köncze Geréb Árpádot, a Kolozsvári Egyházmegye esperesét, valamint Kishegyi Endrét a kolozsvári Egyházmegye felügyelőjét. Megköszönöm, hogy egyházi elöljárókként részt vesznek ünnepünkön, bátorítanak bennünket, részt vállalnak terveink megvalósításában és szívügyüknek tekintik törekvéseinket.

– Tisztelettel köszöntöm Radu Moldovan urat, Beszterce – Naszód Megyei Tanácsának elnökét,

Décsei Atillát az RMDSZ Beszterce – Naszód megyei szervezetének elnökét,

Vasile Moldovan és Antal Attila városi tanácsosokat,

– Köszöntöm a besztercei történelmi egyházak elöljáróit és képviselőit

Főtisztelendő Geréd Péter római – katolikus főesperest,

Nagytiszteletű András Péter református lelkipásztort.

Tisztelt Papp Noémit, a marosvásárhelyi evangélikus – lutheránus gyülekezet lelkészét, valamint Gödri Alpárt a szatmár – nagykárolyi evangélikus – lutheránus gyülekezetek lelkipásztorát, aki most egyházunk média referenseként van jelen közöttünk.

  • Tisztelettel köszöntöm Floare Gaftonet Beszterce Polgármesteri Hivatalának főtitkárát,

  • Monica Popot, a Polgármesteri Hivatal tervezőjét

  • Vasile Marina ügyvezető elnök urat.

  • Kocsis András urat

  • Kiss Mihályt, zselyki elszármazottat, a munkálatokat kivitelező kolozsvári Canion Impex cég vezetőjét.

  • az itt jelenlévőket, a zselyki és besztercei gyülekezet tagjait.

Ezen a csodálatos napon nem túlzás azt mondani, hogy történelmi eseményre kerül sor Beszterce város és a magyar evangélikusság életében, amikor megszenteljük az épülő templom, a gyülekezeti központ alapkövét és elhelyezzük azt az időkapszulát, ami az épületre és a munkálatokra vonatkozó főbb adatokat tartalmazza.

Ezzel együtt egy élő és gyarapodó közösség jelenét és jövőjét alapozzuk meg!

A reformkor nagy költője, nemzeti imánk szerzője, Kölcsey Ferenc nemes törekvésre, erkölcsi tartásra és építő jellegű, felelősségteljes munkára buzdít a jól ismert idézetben:

Hass, alkoss, gyarapíts…”

E három fogalom úgy érzem, szűkebb értelemben összefoglalja a Besztercei Magyar Evangélikus – Lutheránus Gyülekezet életútját, törekvéseit, és bátran kijelenthetem küzdelmeit, de jövőképét, távlati elképzeléseit is.

A néhány évtizedes múltra visszatekintő gyülekezet a Zselyki elszármazottakból, városra költözött gyermekekből, unokákból jött létre. Az ’50 – ’60 – as évek korszelleme, az erőltetett iparosítás és a megváltozott élethelyzet révén, a beköltözöttek új kihívásokkal találták szemben magukat, amelyek megnehezítették az evangélikus identitás megtartását és annak átadását a gyermekeknek. Hétvégenként, aki tehette visszatért szülőfalujába, Zselykre, hogy a templomban részt vegyen az istentiszteleten, azonban a gyakori szombat – vasárnapi munkaprogram ezt nem sokszor tette lehetővé. Így félő volt, hogy az evangélikusok felőrlődnek a többi felekezet között. Legtöbben arra törekedtek, hogy saját templom nélkül megőrizzék és ápolják az ősöktől örökölt lutheri hagyományt. Így történt, hogy a helybeli szász evangélikus egyházközség imatermében, kazuáliák esetén annak templomában tartották és tartják ma is az istentiszteleti, gyülekezeti alkalmakat.

Idővel felmerült a saját templom, gyülekezeti ház építésének gondolata.

2008 – ban Beszterce Városi Tanácsától igényeltük és megkaptuk e jelenlegi 800 m² – es telket, az RMDSZ megyei elnöke és Beszterce városi tanácsosok Illyés István és Gönczi Irénke közbenjárásával, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni.

A megfeszített munkának, a sorozatos közbenjárásnak, a kimeríthetetlen akarásnak a hatása érződött és annak a vágya, hogy saját hajlékot akarunk, hatott a gyülekezeti tagokra is. Ez látható volt a közmunkák és az anyagi áldozatvállalás során is. Hatni csak akkor tudunk a továbbiakban, ha erősek, összetartók vagyunk, ha Krisztusra alapozunk és építünk, annak ellenére, hogy nem vagyunk sokan, mégis arra törekszünk, hogy evangélikus gyülekezetnek, Beszterce városában jelenlévő történelmi egyháznak és Isten gyermekeinek megmaradjunk.

2010 – megszületett az alkotás! A Gyülekezeti Központ épületének terve elkészül és mint láthatják a tervezőknek – Mucea Corina és Pop Dan, Daco Arhitectura Beszterce – köszönhetően modern és a természetes elemeket ötvöző külsővel fogja díszíteni városunkat.

Alkotni akkor tudunk, ha ráeszmélünk a mű születésének csodájára, amikor felfedezzük a megfeszített elme és fizikai munka révén a születés pillanatának momentumát, amikor szemeink előtt kibontakoznak és testet öltenek vágyaink, elképzeléseink végső célja. Merjünk álmodni, merjünk célokért küzdeni és dolgozni, merjük megtervezni saját és gyermekeink jövőjét!

Mert a mű, nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” (József Attila)

Közösen vagyunk felelősek azért, hogy Isten erejében bízva lelket adjunk a műnek. Az ne csak épület, hideg, kemény kő legyen, hanem hitbéli és lelki hajlék. Olyan otthon, ahol tiszta, őszinte emberi érzések találkoznak, ahol minden szív csordultig telik Isten kegyelmével, ahova mindenki hazajön és az emberi lét hosszú bolyongásai után, a megfáradt lélekből felfakad a bizonyosság: „Jó nekünk itt lenni!”

2011 – ben a Vallásügyi Államtitkárságtól kiutalt 80 000 lejes összegből, idén, május 22 – én nekikezdtünk a munkálatoknak, gyarapítani szeretnénk ezáltal azt a gazdagságot, amelyet Isten jósága jelent számunkra.

Teljesíteni szeretnénk Krisztus missziói parancsát, az evangélium tiszta fényét továbbadni, hangsúlyt fektetve a fiatalok vallásos nevelésére. Ezáltal pedig gyarapítani az üdvözülők gyülekezetét és szent testébe beoltott tagjainak számát.

Küzdést és munkát, áldozatot és önzetlen szeretetet jelent ez a továbbiakban is, megkezdett utunk reménységre szól.

A 48. Zsoltár 10 versében olvassuk: „Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.” Ezen jóság előtt hajlunk meg most alázatosan, ízlelgetjük, forgatjuk szívünkben ezt a jóságot és elmélkedünk az Úr kikutathatatlan világa és akarata felett.

Hála legyen Neki mindenért, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!

Tóth Zoltán Csaba

Close Menu