AZ EGYHÁZ FEGYELMEZŐ SZEREPE A KÖZÉLETBEN

Tóth Zoltán Csaba

Az eklézsia egy faluközösségen belül komoly tekintéllyel rendelkezett, azonban nemcsak a kegyelem hirdetőjeként, hanem ha az egyházi rend, a közizlés vagy közerkölcs javítása megkívánta, akkor a büntetés végrehajtójaként is fellépett, fegyelmet gyakorolt. A világi hatóságok mellett meghatározó volt az egyházi konzisztórium törvényalkotó szerepe a helyi közösségben, amely belső szabályokat az egyházi vezetők – lelkész, egyházatyák, presbitérium – hoztak meg és életbe léptettek, almaztak az élet különböző helyzeteiben, pl a „Temetési rendszabályok”, az ifjúságra vonatkozó szabályok, a kiróvási adók stb. Abban az esetben, ha kisebb vétségekről, fegyelmi kihágásokról vagy erkölcsi bűnökről volt szó, azokat nem terjesztették a világi hatóságok elé, hanem minden esetben az egyházi hatóság volt az ügy kivizsgálója és a döntéshozó. A büntetések általában három félék voltak:


1. szóbeli, nyilvános megintés, fenyítés,

2. pénzbüntetés

vagy esetenként csupán

3. formális megrovás, dorgálás.

Megjegyzendő, hogy a presbitérium ülésein az ifjúságnak is volt képviselete, az ún. aksasar (lat. assessor – ülnök, hivatal segéd) révén. Azt az ifjút vagy ifjakat nevezték így, akiket a presbitérium jelölt kétévente, azonban a határozatok hozatalában nem vehettek részt, vagyis nem volt szavazati joguk.

Az egyházi levéltárban meglévő jegyzőkönyveket böngészve – ma már lehet banálisnak tűnő, megmosolyogtató – olyan helyzeteket, csínytevéseket találunk, amelyeket az egyházközség presbitériumának kellett gyűlésen (kellő komolysággal) tárgyalnia és döntést hoznia.

Elnök jelenti, hogy 88 hsz. Bocskai Mihály legény, mikor nála fát vágtak a legények, egy létrafokot elvágott s az arra gyanútlanul reálépő szolgáló a létráról leesett. ezért a legényatyák Bocskai Mihályt 2 korona pénzbírsággal súlytották. Nevezett legény ez ellen nála a presbytériumhoz fellebezést jelentett be. A presbytérium a fellebezést elutasítja s a legényatyák által kiszabott büntetést fenntartja.”1

Tovább:

Elnök, abból az esetből kifolyólag, hogy szombaton este 10 – 15 legény kövekkel dobálta meg 51 hsz. özv. Józsa Andrásnét, mikor ez kertjében megjelenve a legények szilva lopását meghiúsította, újból felhívja a presbytérium figyelmét az ifjúság mind tűrhetetlenebb féktelenkedéseire s ebből kifolyólag a legszigorúbb megrendszabályozására. A presbytérium határozza, hogy mai ülésből kéréssel fordul a járási főszolgabíróhoz az ifjúság éjjeli kóborlásainak beszüntetése végett s egyben büntetésül a tánczengedélynek legalább 2 havi megvonását hozza javaslatba.”2 Az intézkedés azonban nem járt sikerrel ugyanis a következő gyűlés jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy „a fiatalság a presbytérium határozott tilalma ellenére tánczmulatságot tartott.” Az ifjúságot nemcsak a táncmulatságtól való eltiltással büntették, hanem néha még a húsvéti szokásos kakas – lövéstől való eltiltással is. Az ifjúságra igencsak sok panasz volt, mert 1919. egyik gyűlésen az volt a kifogás, hogy „a legények szokmány nélkül járnak templomba”, erre viszont megadták a kellő magyarázatot is: „Azok az ifjak, akik szokmány nélkül járnak templomba, azt hozzák fel, hogy amiben már konfirmálódtak, azt a szokmányt kinőtték s újat venni a drágaság miatt nincs módjukban.” Persze a presbyterium ezt nem fogadja el.3

Máskor a presbitériumnak egyéb ügyes – bajos dolgokat kellett megvitatnia: „Elnök jelenti, hogy 150 hsz. Magyarosi Mihály a presbyterium f. évi 18. számú határozatának mindezidáig nem tett eleget, amennyiben a lebontott papi csűr jogtalanul elvitt 25 szál deszkáját nem szállította vissza. Sőt, mint Hunyadi Mihály egyházatya állítja 151 hsz. Magyarosi Mihály bevallása alapján, kinek telkén a csűrből visszamenet 3 db. nagy épület kő állott – ezt a hármat is elvitte.”4

Természetesen voltak kényesebb természetű ügyek is (neveket nem mellékelek):

Elnök bejelenti, hogy …………… – né kéri ……………. legénynek az ifjúsági egyesületből való kitiltását, minthogy állítása szerint leánya …………. nevezett legénytől teherbe esett. Egyúttal bejelenti elnök, hogy a legényatyák jelenlétében a fiatalokat szembesítette, de a legény egyáltalán nincs beismerésben. Sőt arra hivatkozik, hogy a leányhoz más településbeli legény is járt. A presbyterium egyhangúlag kimondja, hogy addig a legény kizárását nem foganatosítja, míg a vád be nem igazoltatik, illetve míg a legény apaságát bíróságilag el nem ítéltetik.”5

Ugyanakkor az egyházközségi atyáknak felelőssége volt az egyház tiszta tanításának megőrzése és a „nyáj” egységének megvédése is. Ilyen esetben is határozott fellépésre volt szükség. „Elnök előadja, hogy tudomására jutott, miszerint Magyarosi Márton, innen még gyermekkorában elszármazott, de jelenleg ismét itt lakó kovács, mint baptista ügynök a híveket szektáskodásra csábítgatja. A lelkész bízik ugyan a hívek evangéliumi vallásosságában és egyházszeretetében, mindamellett eleve figyelmezteti a híveket s első sorban a presbyterium tagjait, hogy a baptista térítőtől óvakodjanak s hithű lelkükbe ennek tévtanait, családjuk közelébe a meghasonlást befészkelni ne engedjék. Amennyiben lelkész ezen óvásának hatása nem lenne, a presbyterium segítségét erélyesebb rendszabályok igénybevételére fogja kikérni.”6

A presbyterium megbotránkozással vesz tudomást e gyülekezetünk békéjét fenyegető űzelmekről, egyben azon véleményének ad kifejezést, hogy e mozgalom rövidesen el fog aludni híveink ellenállása miatt.”7

A zselyki ág. Hitv. Ev. Egyházközségben levő legény és leányegyesületek büntetési szabályai

1. Igazolatlan mulasztásokért

Egy istentisztelet elmulasztásáért – 5000 lej

Egy tanítás elmulasztásáért – 5000 lej

Vizsga összejövetelen és gyűlésen való meg nem jelenésért – 1000 lej

Közmunkán való meg nem jelenésért – 2000 lej

Egy legény vagy leány temetésén való meg nem jelenésért – 5000 lej

Későn jövés – 2000 lej

Későn jövésnek tekintetik, ha valaki a fohász eléneklése után lép be a templomba vagy akkor megy tanításra, munkára mikor az már megkezdődött.

A mulasztások igazolhatók:

1. Saját betegséggel

2. Egy családtag, akit ápolni kellett

3. A községből való indokolt távolléttel

Az iskolai mulasztások a lelkésznél, illetve tanítónál jelentendők be a többi mulasztások az öreglegényeknél és az öregleányoknál.

Ez utóbbiak a mulasztásokat lelkésznél igazolják.

2. Kihágásokért

Az istentiszteletek zavarása, az áhítat megsértése a fecsegés, nevetés, alvás által – 5000 lej

Illetlen beszéd, hazudozás, ócsárlás, szidalmazás, letagadás stb – 5000 – 10000 lej

Veszekedés, civódás – 5000 – 10000 lej

Korcsmázás – 10000 lej

Tiltott ivások, nyerészkedési játékok – 10000 lej

Verekedés, elöljárókkal szemben engedetlenség, ellenkezés – 10000 lej

Mulatságon vagy a társas összejöveteleki helyen a meghatározott időn túl való időzés, az éjjeli nyugalom zavarása – 5000 – 10000 lej

Dohányzásért a társas összejöveteli helységben, gyűléseken és táncokon – 5000 lej

Ismételt vétségeknél a fenti büntetések mértéke növelhető. Hivatalos személyek saját vétségeik után, valamint az elnézésekért és a mulasztások eltitkolásáért kétszeres bírságokat fizetnek.

3. Súlyos kihágásokért

Az erkölcsi és állami törvények durva megsértése, erkölcstelen, botrányos életmód folytatása, lopás, az ifjúsági egylet szabályainak állandó megsértése és semmibe vevése a presbyterium által büntetendő éspedig a mulatságokból való kitiltás, végső esetben az ifjúsági egyesületből való ideiglenes vagy teljes kizárás által.

Az itt megállapított pénzbírságok a presbyterium által az egyházmegyei konzisztorium jóváhagyásával emelhetők, de lejjebb nem szállíthatók.

A pénzbüntetés fele az ifjúság pénztárába folyik, a másik felét a presbyterium kezeli az ifjúság céljaira.

4. Az ifjúsági egyesületbe való belépési díjjak meghatározása.

Minden egyes újjonan konfirmált legény és leány tartozik az Egyházi ifjúsági egyesületbe belépni és mint közpénz címen tartozik fizetni 5000 lejt az ifjúság pénztárába.

Zselyk, 1946. március 21.

A Zselyki ág. H. Ev. Presbiterium üléséből

Jelen szabályzatot a presbiterium tudomásul vette és az ifjúságra való alkalmazását mai naptól kezdve elhatározta.

Magyarosi Márton – felügyelő

Borsos Mihály – egyházfi öreg

Bezsnei András – egyházfi ifjú

 

EGYHÁZPÁCÁJA

A botozás réges rég látványos eszköze volt a büntetésnek. Ennek tartozéka a bot, amely jelképként, illetve tisztség esetében kellékként a bírói döntés, ítélethozatal, büntetés megtestesítője. A bírói tisztség esetében ismeretes a bíróbot vagy bírópálca kifejezés, ami egy faragott, de inkább fém berakással díszített eszközt jelent. Faluhelyen, így Zselyken is a legényszervezetek választott vezetőjének a neve legénybíró, akinek szintén pálca vagy bot volt a jelképe és a legénybíró feladata volt felügyelni a legényeket egyházi és világi kötelességek teljesítésében, amiről az illetékes hatóságok előtt be kellett számolni, kiszabni a büntetéseket, megrendezni a táncmulatságokat.

A Kallós Zoltánnal készült riportanyagban ezt olvassuk ezzel kapcsolatosan: „Vistáról bejárogattam az egyetemi előadásokra, ekkor találkoztam a kolozsvári néprajzi múzeumnál dolgozó ifjabb Kós Károllyal. Egyszer a járáskozpontban, Egeresen kellett néprajzi kiállítást szervezni, engem, a vistai tanítót bíztak meg az anyaggyűjtéssel. Mákófalván bementem egy ismerőshöz, látok egy hosszú fát, kerek a vége, tulipánok vannak rajta, ráírva: 1828. Nem tudtam, mi az, vendéglátóm mondta: palága. Kiderült, hogy üknagyapja legénybíró volt, kihágás esetén ezzel az eszközzel büntette a legényeket. Gondoltam, hogy valami büntetőszerszám, mert Vistán, ha egy gyereknek tenyereset adtak, azt mondták: palágát kap. Bevittem Kós Károlynak a múzeumba, most is megvan.” 8

A Magyar Tájszótár erre vonatkozóan a következő magyarázattal szolgál: plága, palága: tenyeres. A plágáz kifejezés pedig a tenyérbecsapás vesszővel, pálcával, léniával, míg a plágáztat tenyérbe csapkodás a fent említett eszközök valamelykiével.9

Wass György „Zselyk – Egy magyar falu Beszterce – Naszód megyében” című könyvében a következőket olvassuk az egyházpálcáról:

az Egyházpácája, amely egy kopjafához hasonló, díszes faragással ellátott 65-75 cm hosszú pálca, melynek négy oldalán egy-egy bibliai idézet van. A pálca az isteni büntetést jelképezi, figyelmeztet a bűnöktől való tartózkodásra. Minden év pünkösdjének szombatján indítják útra a falu rendjén. A pálca két-három napot „időzik” a háznál. A gazdának kötelessége azt szomszédjának átadni. A pálca az egész alut be kell járja a következő év pünkösd szombatjáig. A szájhagyomány szerint a közerkölcs javításában az egyház pácájának a járatása igen eredményesnek bizonyult.”


1 Egyházi levéltár. A zselyki ág. h. ev. prebyterium és nagyobb egyházi képviselet ülési jegyzőkönyvei, 1911. márczius – 1919. április, V. kötet.

2 U.o.

3 Egyházi levéltár. A zselyki ág. h. ev. prebyterium és nagyobb egyházi képviselet ülési jegyzőkönyvei, 1919. április – 1923. márczius, VI. kötet.

4 Egyházi levéltár. A zselyki ág. h. ev. prebyterium és nagyobb egyházi képviselet ülési jegyzőkönyvei, 1911. márczius – 1919. április, V. kötet.

5 U.o.

6 U.o.

7 U.o.

8 Ablonczy Bálint – Korniss Péter: A Mezőségtől Moldváig – Kallós Zoltán útjai, Helikon, 2013.

9 Magyar Tájszótár. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szerk. Szinnyei József, Bp. Hornyánszky Viktor kiadása.

Close Menu