A ZSELYKI NŐEGYLET

Tóth Zoltán Csaba

A zselyki egyházközség kebelében működő Nőegylet hivatalos megalakulásának dátuma: 1929. október 6. Ennek megalakulását már D. Daniel Teutsch püspök is szorgalmazta 1911. június 21 – i látogatása során, amikor is „a lelkésznek ajánlotta a Nőegylet mielőtti szervezését és téli felolvasások tartását…”1, és ezügyben 1912. november 24 – i presbiter gyűlésen Mikola János lelkész „bemutatja az országos konszisztórium 3804 / 912 sz. alatt kelt leiratát ev. nőegyletek alakítása tárgyában.” A presbitérium felkarolja a nőegylet alakulásának ügyét és egyeztetvén az illetékes asszonyokkal december 8 – ra tűzi ki az alakuló közgyűlés időpontját. Erre sor is kerül, azonban a 1913. január 21 – én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében a következő lehangoló beszámolót találjuk: (lelkész) „három összejövetelt is tartott a helybeli ev. asszonyokkal a nőegylet ügyének céljából, sajnos, eredménytelenül. A nőegylet a részvétlenség és értetlenség miatt nem volt egyelőre megalakítható. Ebben az értelemben tett elnöki jelentést a felettes egyházi hatósághoz is. Sajnálattal tudomásul vétetik.”2

Az 1929 – es évi megalakuló közgyűlésen jelenlévők száma: 44. Ezt olvassuk a Nőegylet jegyzőkönyvében: „Mikola János lelkész alkalmi imája után, ugyancsak ő, mint a gyűlés összehívója üdvözli a megjelenteket, ismerteti a nőegyletnek egyházi és társadalmi életben való jelentőségét, célját, ismerteti jelen közgyűlés tárgyát, mely a zselyki ág. hitv. ev. helyi nőegyletnek, mint a romániai ág. hitv. ev. országos egyházi Általános Nőegylete zselyki fiókjának megalakulásából áll. Megjegyzi, hogy ez a nőegylet tulajdonképpen még 1919. okt. 19 – én megalakult, de mert alapszabályai, alakulási iratai a felsőbb hatóságokhoz való felterjesztés után elkallódtak, mindeddig nem működött. E jóváhagyások e mostani egyletnél nem szükségesek, miután ez az országos ág. hitv. ev. nőegylet fiókja, melynek alapszabályai jóvá vannak hagyva és jogi személyisége el van ismerve. Ezután megkérdezi a jelenlévőket, kívánják – e a nőegylet megalakulását? Közfelkiáltással kívánták…”3 Első elnökasszonya: Mikola Jánosné.

A Nőegyletnek, csakúgy, mint az egyház kebelében működő önálló intézményeknek saját kasszája volt, az alakulás évében megállapított tagsági díj 1 lej volt. Az egyesület jövedelmét általában a tagsági díj és a befolyt adományok képezték, azonban szép kezdeményezés volt az aratási kaláka, ami szintén pénzforrást jelentett a kasszának.

A település életében népművelő, tanító, közművelődési és diakónia tevékenysége volt jelentős. Vallásos esteket szerveztek, pl. a refomáció ünnepét szavalatokkal, a kórus énekeivel tették színesebbé, csakúgy, mint az ágostai hitvallás 400 évfordulójának ünnepét is. Részt vettek a nagy egyházi ünnepi istentiszteleteken, amely ünnepélyre szintén szavalatokkal, énekekkel készültek, és 1929. Szentestéjén „megajándékoztunk vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül 100 gyermeket.” Következő évben a tagok karácsonyfát állítottak a templomban és ismét megajándékozták a gyermekeket. A zselyki műkedvelőkkel együtt színi előadásokkal egybekötött mulatságokat, bálokat szerveztek. Nemzeti ünnepeken szintén színes repertoárral készültek, pl. Petőfi emlékünnep. A változatos repertoárú műsorokkal többször felléptek Besztercén és másutt is. Ugyanakkor meg kell említenünk azt a szeretet – szolgálatot is, amelyen keresztül a falu rászorúló családjait önerőből segítették.

1 Egyházi levéltár. A zselyki ág. h. ev. prebyterium és nagyobb egyházi képviselet ülési jegyzőkönyvei, 1911. márczius – 1919. április, V. kötet.

2 U.o.

3 Egyházi levéltár. A zselyki evangélikus nőegylet jegyzőkönyvei.

A nőegylet felvállalja a temető gondozását, kitakarítását is, ugyanakkor az elnöknő 1930. okt. 25 – i gyűlésen javasolja az I. Világháborúban elesett zselyki hősők nevének megörökítését a templomban elhelyezendő emléktáblán és ezügyben november 23 – tól megindították a közadakozást. Az istentiszteletek végén nőegyleti fellépések alkalmával folyt a gyűjtés, majd ezt kiterjesztik házról házra való adományozásra, mígnem 1931. április 16 – án elhelyezik az emléktáblát a templomban és folyó év áldozócsütörtökön, május 14 – én leplezik le: „sok oltári áldást követő gyülekezeti ének után mindnyájan avval a fölemelő tudattal távoztunk a templomból, hogy elesett hőseink emlékének bár ennyivel áldoztunk.”

A következő esztendőkben a Nőegylet a templomi felszerelés – oltárterítők, szőnyeg stb – kicserélését és saját tagjainak képzését tűzte ki magának fő feladatként. Felkérik Mikola Margitot, hogy „néhány leánykának tanítson be magyar táncot, hogy ezzel is változatosabb legyen műsorunk, meg, hogy ismerjék meg községünkben a régi szép magyar táncokat”.4

Az egyesület nevelői jellege és az ifjúság felelős erkölcsi fejlődésére fektetett hangsúly mutatkozik meg az 1934. május 13 – i gyűlés jegyzőkönyvének bejegyzésében: „Befejezésül (név olvashatatlan) – nak volt pár szava azokhoz az anyákhoz, kiknek megkonfirmált lányaik vannak. Intette, kérte az anyákat, vigyázzanak lányaikra, azoknak ártatlanságára, mert csak ott, abban a családban becsülik meg az asszonyt igazán, aki ártatlan esküszik hűséget férjének.”5

1935 – ben a Nőegylet elhatározza a toronyóra megjavítását, ami sikerül és mindenki megelégedésére pontosan mutatja az időt.

Az asszonyok lelki – szellemi fejlődésükkel is foglalkoztak, ugyanis felkérik Mikola Jánost a hetenkénti bibliaóra megtartására. Lelkész örömmel eleget tesz a felkérésnek „de csak akkor, ha látja, hogy az asszonyok szorgalmasabban fognak a templomba járni.”

A háborús időszakban is fontos szerep jutott a zselyki nőegyletnek. 1500 lejt költöttek borra a Tekéből Zselykre látogató katonacsoport fogadására, majd rá két hónapra Dipséről a 107 – es vasútépítő század tisztjei látogatták meg őket, csaknem 300 – an, amely alkalomra – szintén borra – 2000 lejt költöttek az asszonyok és ezenkívül „pompás vacsorával vendégelték meg őket”. 1942. február 1 – i bejegyzésben ezt olvassuk: „Elnöknő közli Beke Ödön képviselő úr felhívását, mely szerint a Baross – női tábor, február 3 – 4 – én dohány – napot rendez, mely napokban dohányt gyűjt a harctéren küzdő katonáink részére. Így a nőegylet elvállalta a gyűjtést éspedig házanként 50 – 50 fillért, s a begyűlt pénzzel vesz cigarettát és azt jutattja el a Magyar Pártnak továbbítás végett.” Ezenkívül szeretet csomag összeállítását is szorgalmazza a Nőegylet, amelyet a sebesült honvédeknek küldenek el.

A továbbiakban már nem tudjuk ennyire részletesen nyomon követni a Nőegylet munkáját. 1945 – ben a jegyzőkönyben nincs egyetlen bejegyzés sem, míg 1946 – ban egy gyászos hangulatú gyűlésre került sor, amelyből kiderül, hogy az egyesület vagyonából a menekülés folytán csupán néhány edény maradt fenn. „Elnöknő üdvözli az asszonytársakat s örömét fejezi ki afelett, hogy majdnem két évi távollét után újra felvehetik együtt a munkát. Erre a munkára éppen most igen nagy szükség van, mert a háború megsemmisítette, szétdúlta minden eddigi munkánkat. Az oltár, szószék terítők, majdnem összes edényeink elpusztultak. Egyedül a múlt háborús hősök emléktáblája maradt meg érintetlen. De sértetlenül maradt az asszonyok összetartása, egyházunk s egymás iránti szeretete. Ezzel a szeretettel és összetartozással újra teremtünk mindent.”6

Továbbra is működött a Nőegylet, valószínűleg már nem az intézményesített, önálló jogi személyiségként, de az egyháznak, faluközösségnek, művelődésnek, szeretet szolgálatnak, jótékonyságnak továbbra is mozgatórugója maradt és mind a mai napig az. Sajnos több jegyzőkönyv nem áll a rendelkezésünkre e munkáról, mint sok más dokumentum ezzel együtt – ha volt –, elveszett.

4 U.o.

5 U.o.

6 U.o.

Close Menu